Én és a világ mindig különjár,
A bonyodalom a gond,
mindig velem együtt jár.
Nem kívánni mást,
csak nyugalmat s halált.
Örökre boldog lenni,
miközben semmi sem fáj.
De az élet más és más,
mindig tartalmaz újabb és újabb kihívást.
Ezt teljesíteni nagy kihívás,
miközben a bú a baj a mélyre ás.
Ordítanám mi fáj ,
de belőlem egy szó sem jön ,
csak néma halk gondolat az írás.
Ebből fakad a sok rossz során a sírás.
Sok mindent tudni kell feledni,
de mindig a jók mennek először,
így őket nehéz elengedni..
Nekem is hiányzik egy ember,
de elment itt hagyott,
annyit sem mondott,
hogy holnap már nem vagyok,
csak ment a maga útján
itt hagyott minket némán,
a szívem rettenetesen fáj.
A gondok gondolatán gondolkozom,
miközben a gondok megoldása nem csak az én gondolatom,
de én gondolkozom,
ezért a gondok megoldása az én feladatom.
