Egyedül az éjszakában,
áll egy nagy lány egymagában.
Megpillant egy öreg fát,
melynek egy levél tette vagyonát
Te drága árva egy levél,
a széltől a földre estél
Ennyi volt az életed,
a többi levél közé te is leperegsz.
A szél pedig fújja tovább őket,
meg sem állva addig,
míg el nem ért egy másik tölgyet.
Lehózta róla téli fátylat,
a leveleket oly hevesen fújta,
hogy még a port is magával húzta.
.
Eközben felnézek az égre,
ami a kiégett fénytől sötét és kék lett.
Melyben a hold úgy ragyog,
mint a tök a Heallowenn-i napon.